tegnap elég szerencsétlen napom volt.
kezdtem azzal, hogy elkéstem az első vonatot, amivel Padovába akartam menni. 15 perccel hamarabb ott voltam, az alatt 2! embert szolgált ki a 2! kassza, az egyetlen működő automata előtt meg két lány bohóckodott.
Mestreben a következő két vonat Eurostar vagy Intercity volt, amivel tovább tudtam volna menni, hát, mondom, oda kéne érni időben, vegyük meg a jegyet. 12 euró, 16 perc útért.
Még a peronon álltam, épp állt be a vonat, mikor látom, SMS (a nem fogadott hívást már korábban is láttam). Az időpontot áttették holnapra.

 Mondom akkor már elmegyek, megnézem hol a cég, mennyi idő kell odajutni, legalább jobban tudok holnap számolni az idővel.
Meg is tettem, meg is találtam a Prima Strada-t. De a Prima Strada 15 alatt csak romos gyárépületek voltak. Hümm, mondom, itt nemjó a cím (végigmentem az utcán, sehol semmi)
Jó. Innentől Conegliano vasútállomásig semmi gond.
Odaérek a biciklihez, az is rendben. Semmit nem loptak el, semmit nem rongáltak meg.

Felteszem a lámpákat, felülök, tekerek haza.
Át kell menni egy kis folyócskán lévő hídon, onnan lefele visz az út, egyenesen, az az elsőbbrendű. Ahogy leér normál szintre az út, van egy kereszteződés. Látom még átmegy egy autó előttem, de az még belefért. Nézem, nagyon tolja ki az orrát a következő, de mondom biztos megáll mostmár, hiszen lényegében ott vagyok.
Nem állt meg.
Majdnem átértem végülis előtte, a bal első lámpája-széle csapta meg a bicajt. Ez oldalra lökött, sodródtam egyet, és a bal oldalamra estem. A bal csípőm, a jobb térdem ütöttem meg, meg a jobb lábkisujjam fáj, valószínűleg ott érte a kocsi, mert a bicaj pedálja is törött.
Harmincas évei végén vagy negyvenes elején járó nő két gyerekkel jön, hogy egyben vagyok-e. mondom ja. Menjünk kórházba. jólvan, csak hívom a páromat.
ő jött, és mentünk kórház. Vártunk majd két órát (istenem mennyi kínai volt ott!). Szereztünk közben jeget, az jó volt.
Bementem, doki megtapogatott mindenütt, ahol mondtam, hogy fáj, semmi komoly, térdemre nyomtak valami kenőcsöt és bekötötték, mondták éjszaka polcolva aludjak, meg ne nagyon mászkáljak, ha fáj jegeljem, vagy vegyek rá gyógyszert, heló, szia, 33,20 euró.
Természetesen aki okozta a balesetet, fizette, meg kedvesek, előzékenyek voltak, azonnal gond nélkül elismerte, hogy ő volt a hibás, nem látott (csak tudnám akkor mit nézett, még azt se mondhatja hogy nem voltam kivilágítva, mert már van lámpám).
mikor végeztünk és elváltunk is mondták,hogy ha valami gond van, biciklit kell javítani, akármi, hívjuk őket, (és úgy tűnt nem csak faldumának mondja)
Nő maga kérdezte, akarunk e rendőrségre menni, mondtuk hogy nincs komoly baj, szóval nem lényeg.
Szerencsére ma Zoli el tud vinni kocsival a vasútállomásra, délután meg a karnevál miatt tud kivenni szabit, és haza tud hozni, szóval remélhetőleg el tudok menni az állásinterjúra, és remélem mostmár ezek után meg is kapom