08-03-29, kisvirag
Életöröm a köbön
Csodálatos napra ébredtünk ma. Bár késő délelőtt kicsit elfelhősödött az ég, mégis úgy döntöttünk, irány túrázni. Gondolkodtunk a tengerparton is, de az felhősebb időben kevésbé izgalmas.
Persze nem nagy vagy hosszú túrára kell gondolni. Vittorio Veneto communeban van egy (több is, persze :) ) tó, akörül tettünk egy sétát. A Túristaút jelző másfél órát mondott, és nem is hazudott, ennyi idő alatt meg is kerültük a tavacskát.
Amikor elindultunk, csöpögött az eső. Mire a túloldalra éértünk, szikrázóan sütött a nap. Elfelejtettem gépet vinni, így nem tudom megmutatni nektek azt a számtalan, gyönyörűséges csodát, amelyet tapasztaltunk.
A lelkem csurdig telt szépséggel, az orrom tiszta tavaszi levegővel, a bőröm először a szél, majd a nap simogatta.
Jártunk már itt két éve, akkor nyáron, mikor minden zöldellt. Most még csak a tó volt haragoszöld, a talajon még a szürkeség és barnaság volt domináns, ahogy a fákon is, de a füvek és a rügyek már követelőzve bontogatták zöldjüket. Néhány hét, és a tó haragoszöldje okkal lesz haragos a többi környező zöldellésre. Foltokban sárga és lila kicsiny virágok nyújtozkodtak az ég felé. Az úton a hegy kőtörmeléke fehérlett. Fenn a csúcson a hó harmonizált vele. Nincs annyi szó, amivel le lehetne írni.
Az egészet ínycsiklandozó fagylalttal koronáztuk meg, amelyet a hasunkat süttetve fogyasztottunk el egy parkocska padján.
Az egészet ínycsiklandozó fagylalttal koronáztuk meg, amelyet a hasunkat süttetve fogyasztottunk el egy parkocska padján.
Az élmény talán több, is, mint életöröm a köbön...
A kép eredetije hashmilnál, és ha már a természet szépségét nem tudtam elhozni nektek, gondoltam legalább ezt a másik szépséget lássátok :)
Szia, nagyon jól leírtad a tavaszi tájat és sajnálom, hogy fotómasintá nem vittél, az a fagylalt most nagyon jól esne nekem is, még pont ide süt kicsit a nap a szobaba...végre tavasz van!! Kezd visszatérni az életöröm belém is.