Az egyész úgy kezdődött, hogy szerdán Ambyék kitettek egy rövidet arról, hogy péntek este mennek Veronába termálfürdőzni, van-e valakinek kedve csatlakozni.
Kedv az volt, de azt nem gondoltam, hogy lesz is belőle valami. Hazaérve viszont Zoli nem zárkózott el.
Beindult hát a gépezet.
Persze a megvalósítási törekvések során azonnal problémák garmadája merült fel.
Este mikor mennénk, az autópálya durván be szokott állva lenni. Hajnal kettőkor nem akar hazavezetni több óra ázás után, a szállás drága.
Aztán eszembe jutott, hogy esetleg vonat. De az első vonat 5.30-kor indul vissza.
Gondoltam egy bátrat, és megkérdeztem Ambyékat, vajon mit szólnának, ha hazafelé lenne két potyautasuk, akik ott is ragadnak a hétvégére.
Mivel nem rémültünk meg attól, hogy nem töltenének velünk minden percet, rámondtuk az áment, és átmentem kisóvodásba, aki nem tud aludni, úgy várja már a kirándulást.
Na persze álmatlanságomat más (is) okozta, de igazából itt lényegtelen, jobban hangzik így :)
Pénteken hát összepakoltuk a cuccunkat, a Velencés táskámba pakoltam a korábban látható cseresznye még meglévő részét, egy csomag túrót, 8 szendvicset és fél liter vizet.
Megvolt minden, kiléptünk, hogy indulunk, táska, minden nálunk.
Jaj, még kell pisilni. Kocc vissza, táskák letesz, elintéz, indul, és elemózsiástáskát jól elfelejt.
Csak a vasútállomásnál a parkolóban vettem észre, hogy nincs ott. Nem tudtam elszámolni hova lett. Két napig azt hittem, minden bizonnyal mikor lementünk beszállni, a kocsi mellett hagytam.
Szóval "jól" indult az út. Szégyelltem kicsit magam, hiszen azt ígértem, viszek túrót, cseresznyét. Na és persze a szendvicsek is azért készültek, hogy ne haljunk éhen.
Így korgó gyomorral érkeztünk Veronába. (Útközben felhívott Katica, hogy nem áll-e meg a vonat egy másik állomáson, ami Verona után van, mert nekik az jobb lenne, és a vonat bár megállt, 50 euro/fő lett volna a vonaton a módosítás, hát nem kértünk belőle).
Szóval megérkeztünk, és gyors ettünk valamit a Mekiben, majd mentünk termálozni.
Nos, azt kell mondjam, minden várakozásomat felülmúlta!
Egy hatalmas, gyönyörű park hatalmas fákkal, zölddel, isteni virág és fűillattal, kavicsos sárga úttal, és egy kisebb meg egy nagyobb termáltóval.
Merthogy nem medence, hanem tószerűen van kialakítva. Finom kavics az alján, nekem általában vállig-nyakig érő, de van ahol persze alacsonyabb, de szóval pont akkora, hogy még leér az ember lába, de úszni is tud.
A víz hőfoka 33 fok körüli, rengeteg hidromasszázsos bugyogó, meg "vízesés", valamint a közepén két kisebb melegebb 37 és 39 fokos kismedence. Meg kis barlang. Ez a nagyobb, a kisebbnél nem voltunk.
ÉLetem egyik, ha nem a legjobb fürdőélménye volt.
De persze mint minden jó dolog során, itt is repült az idő, és fáradtan, de elégedetten elindultunk Milánó felé.
Hajnal négy körül már ágyba is kerültünk, reggel viszont 8 körül ébredtünk, habár csak háromnegyed kilenc körül keltünk ki -mi, mert Amby és Katica fogorvoshoz ment. Míg odavoltak, megreggeliztünk, és elmentünk a közeli, már a blogjukon is dokumentált parkba. Ott ücsörögtünk egy sort. Nagyon kellemes hely.
Visszaérvén megnéztük az Olasz melót - ez mindent elmond arról, mekkora lelkesedésünk volt városnézni menni.
Ebédre grillezés, majd beszélgetős-döglődés.
Vacsorára megismertük az aperitivo intézményét. Igazán lehetne itt is ilyen...
Egy ital áráért svédasztalos finom vacsora. És a koktél is mekkora! Én (szokás szerint) Sex on the beachet kértem. Mivel van vele kapcsolatban nem csak fogyasztói, hanem készítői tapasztalatom is, hát, ledöbbentem mikor a fél literes poharat elém - meg mindenki elé - letették színültig telve, ananásszal, eperrel, naranccsal díszítve (ez csak az enyémen, másnak más díszítés járt). Hoztak mellé egy tálat is, szalámival, tésztasalátával, "pirítóssal".
Benn pedig önkiszolgáló módon többféle tészta, saláta, zöldség, krumpli. Húsféle nem sok akadt, pontosabban csak egy szalámis-padlizsánós borsos-csípős valami volt, ami húsneműt tartalmazott, de finom volt minden (na persze, olyan helyre lettünk elcipelve alapból, ami finom :) )
Hazatérve pedig fáradtság ide-oda, muszáj volt kipróbálni a Wiit, ha már annyit halottunk róla. Bevallom, én azzal se voltam tisztában, hogy a Wii a kontrollere miatt olyan népszerű, mert az más mint az átlag kontrollerek.
Agyamanetnél agyamentebb játékokkal játszottunk, ami elmeállapotunkhoz tökéletesen illett, váltakozó sikerrel (azért zömében én voltam a legbénább).
Éjfél körül fejes az ágyba, majd reggel 9 előtt kelés, mert ha más nem, azért csak illene megnézni a Dómot, ha már itt vagyunk.
Házigazdáink szerint a temetőn meg a Dómon kívül úgyse érdemes mást :)
Szóval elmentünk kettesben a temetőbe, kicsit csodálkoztunk, kicsit szörnyülködtünk.
Ugyanis nem sima sírok vannak (akkor ugye nem is mentünk volna), hanem emlékművek (némelyik akkora mint egy kényelmesebb nyaraló), szobrok, szoborcsoportok mindenfelé.
Sokszor látszik a szobrokból, mi volt az alatta nyugvó foglalkozása, főleg katonásból láttunk többet, na meg persze a tipikus jelképek, angyalok, Mária, Jézus. Volt pl egy hatalmas emlékmű, amin az Utolsó vacsora volt szobrokba öntve.
Egy óra azért elég volt, még tömény is, szóval indultunk tovább. Lesétáltunk a Dómig, útközben ittunk egy kapuccsinot, és közben eleredt az eső. Na, szerencsére csak kicsit szemerkélt, nem volt vészes.
A Scala kívülről valóban csalódás volt, igaz nem akkora (mármint csalódás), mint számítottam, mivel előre fel lettem készítve, és még ennél is rosszabbra gondoltam :) Azért a mellette lévő bank sokkal szebb :)
Átmentünk a Galérián, nos, ha minden pláza így nézne ki, annyira nem zavarna, hogy vannak. Szép nagyon az épület.
Forogtunk egyet a bika tökén (arról nem kaptunk egyértelmű infót, mi is fog így történni, de valószínűleg szerencsénk lesz).
A Dómba csak beléptünk, nem nagyon nézelődtünk benn, főleg hogy épp istentisztelet volt.
Viszont felmentünk a tetejére (utólag azt mondom szerencsére) lifttel, mert szorított minket az idő. De valószínűleg nem bírtam volna lemászni a végén, mert már fenn attól a pár lépcsőtől fájt a combom (még valószínűleg a fürdő utóhatásaként).
Hatalmas, és szép épület a Dóm, mikor beléptünk, a méreteitől kicsit elszorult a torkom.
Fenn a tornyocskákat és szobrokat nézegetve az ember azt sem tudta, hova kapja a fejét, lehetetlen minden részletet felfogni.
A kilátás olyan amilyen, mégiscsak egy nagyvárosról van szó :) Nem is tudom, hogy mi volt a zavaróbb: a belógó daruk, vagy a belógó dóm részletek, melyik illik kevésbé a modern nagyvárosi neonfényes környezetbe.
Aztán összefutottunk Ambyval, és megnéztük a flamingókat.
Ezzel lényegében kb ki is merítettük a have to látnivalókat, és az időnk is elfogyott.
Még egy kellemes ebéd várt ránk, utána pedig zakatolt a vonat.
Itthon kiderült mi történt a táskával, ettünk egy jó adag pastát (Zolinak szerintem kicsit húscsömöre lett a hétvégén XD), fürödtünk és alvás.
Bár én tudtam tovább aludni reggel, de még mindig kicsit fáradtnak érzem magam. És izomlázam van, jelenleg nem tudom fájdalom nélkül kinyújtani a bal kezem :)
Majd elfelejtettem, hogy végre megismerkedtem a két gengszterrel is, és a westiek iránti imádatom nem hogy csökkent volna, de azt hiszem nőtt is, annyira aranyosak és imádnivalóak!
Zoli sajnos továbbra sem kiskutya rajongó :(
Köszönünk mindent Ambynak és Katicának, és már alig várom, hogy viszonozhassam a vendégszeretetüket.